keménység, szükséges tehát. minden indulattyokot ki tanulni azoknak agyenge lelkeknek. hogy meg lehessen orvosolni.
Külömbözést kell tenni azö sirások közöt, és meg látni, hogy mikor sirnak akaratoságbol. és mikor helyes okbol. azt könyü meg üsmérni, az elsöért, meg kel büntetni, mikor pedig helyesen sir, meg kell vigasztalni. nem kell keményen bánni vélek azért, hogy több eszek legyen. mint sem a mint vagyon. értem azt, mikor valamit jobban akarnak vélek tselekedtetni, mint sem töllök lehet. mivel se a keménység, se averés. eszet nem ád. és midön erövel akarnak valamely jót tselekedtetni. a nem tart sokáig. azon kell igyekezni hogy az akarat ót légyen, és mint hogy az Isten teheti azt jóvá, szükséges kérni azt a szent atyát, hogy nevellye fel kezünk által gyermekeinket, a kik is az ö gyermekei.
Ha az intésröl szóllottam, a jutalomrol is kell szollanom, a mindenkor meg volt, hogy ajó tselekedeteket meg jutalmaztatták, és aroszat meg büntették, azért igen jó a kisdedeket. valamely kis ajándékokal fel indittani, ditsérettel, és kegyeségel. ajora venni. mind ezekhez azt adom. hogy aszüléknek. nem kell egyikének jobban kedvezni mint a másikának. hanem egyaránt szeresék gyermekeket.
Gondolom hogy már ezekröl eleget mondottam; egyebet nem is akartam, hanem hogy a jó erkölcs magját vessem el, el sem vesztettem idömet, hogy ha azt szorgalmatoságal munkálodgyák. epedig a férfiu hivatallya lészen ezután, mivel az aszony, az ö kezében adgya ezt a kis tsemetét, hogy ö visellyen gondot reája, ha férfiu a gyermek, mert ha leány, az anya keze alat marad.
Mostanában már hogy meg mondgyam, rövideden mitsoda formában kel bánni az atyának gyermekivel, akinek gondgyának kell lenni reája, és a ki már nyolcz vagy kilentz esztendös, leg elöbször azt mondom, hogy tsak azt kövesse a
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 94)