Igen is felelé apáter, mihent az akarat. és a külömböztetés bennek ki tettzik.
Láttam olyan gyermeket mondá angyélika. a kit oly sok ideig szoptottak, hogy maga vitte a dajkája alá a széket. mikor szopni akart.
De miért nem kellene öket mindgyárt az emberségre tanitani felelé apáter, mihent már azt meg üsmerik, a mi nékik szükséges. mivel azt észre sem veszük hogy még atermészet is. az emberségre von minket. lehet hát néki egy kis rendet szabni az emberségröl. még abban az idöben is, a melybe az ö elméje tsak avétekre vonsza.
Ez igy lévén, tegyük fel magunkban. hogy ollyan gyermeket kel fel nevelnünk, akinek szüléi jó rendbe vannak. és a kiknek abban vagyon modgyok. hogy jól neveltethessék.
Mondgyuk el tehát, hogy nintsen olyan fö renden lévö. aki nem kivánná, hogy a gyermeke emberséges ember ne lenne, ezt az egész világ kivánnya, söt még azok is, akik leg rendeletlenebbek. és a kik a jó erkölcsöt kerülik, azok azt szeretik, és kivánnyák gyermekekben, azt is akarják. hogy a gyermekek. a nemzettségekre valo nézve, avilágban valo elö menetelre alkalmatosak lehessenek, és igy a gyermeknek. neveltetése. két végre tzéloz, 1. hogy emberséges ember legyen. 2. hogy alkalmatos legyen hivatallyára.
Hogy ezt meg lehesen érteni. azt meg kell tudni, hogy a gyermeknek neveltetése három idöre osztatik. az elsö idö az, amelybe. a gyermek az anya keze alat vagyon. amásodik. a melybe az attya gondviselése alat vagyon. aharmadik. idö az, a melyben a gyermek a neveltetésböl ki kelvén. magára hagyatik. ebben a harmadik idöben sirhat. vagy örülhet a gyermek., rosz, vagy jó neveltetéséért, ebben láttzik meg, ha alkalmatosé vagy nem, el érni azt. amire rendeltetett.
Az Anyát illetvén tehát az elsö idö. ez annál is nehezeb. és gondosab, hogy a természetnek indulatit, nem az okosság
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 84)