mozog, és mást mozgat, és a másik, mást mozgat, és semmi nincsen nyugodalomban, még magunk is születünk, nevekedünk, alá szállunk, el fogyunk., és meg halunk. mint hogy a CSillagoknak forgások némellyek szerént legg nemesebb a természetben. az emberi elme azt magátol el osztotta, bizonyos részekre, ugy hogy lehessen azok szerént meg merni a több forgásokot.
Erre valo nézve, azok szerént kik azt tarttyák, hogy a nap meg kerüli a földet, az ö járását, esztendöre, holnapokra, napokra, orákra, és minutákra osztották, és ezt az osztást. idönek nevezték. nevezvén inkáb idönek, mint sem napnak, ez igy lévén, el is osztották ennek a plánétának járását, ollyan formán. valamint a földet oszttyák, gráditsokra, mély földekre, noha magában ez igy nintsen, és tsak az emberi elme adgya ezeket néki.
Azért. valamint hogy a nap soha meg nem állapodik. és soha viszá nem tér, hogy azon az uton mennyen ismét el, a melyen el ment, hasonlo képen azt mondgyák, hogy az idö, a mely a nap járásábol áll, meg nem állapodik soha, és ezen okbol. olyan sebes járása vagyon. hogy ha szinte, valamint lelki képen mondgya egy poéta, aborotvának élin menne is el mezit lábal, de magát meg nem mettzené, ezért is mondgyák hogy az idö drága, a mint hogy igen drága, mert azon kivül hogy soha meg nem állapodik, ha egyszer el mégyen. többé viszá nem tér.
Semmi tehát magában az idö, ez igy lévén, semmi nem lészen meg az idö által, mind azon által, a tsudálatos dolog, hogy semmi meg nem lesz idö nélkül, ugy is tettzik, mint ha ö volna örökös ura mindennek, és ö rendelné el egyedül minden tselekedetinket.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 155)