tölle meg lehetet. más féle köntöst nem viselt, hanem a melyet a felesége, huga, leánya, és attyafiai tsináltanak nékie, just.lib.mon.etexemp.pol.libr. 11. C 15.
Illyen aszonyok kellenének énnekem. mondá angyélika, mondgya tsak valaki a miéinknek. hogy tött vegyenek kezekben, azt felelnek reá. hogy ök nem varro aszszonyok, ha kell egy tsudálatos aszonyt üsmerni. én üsmerek egyet, ennek a bizonyos. hogy vagyon harmad fél annyi esztendö a hátán mint nekem. vesse fel kegyelmetek. mert többet nem merek mondani, még is mind szépnek, mind frisnek tarttya magát, és a bizonyos hogy fö renden lévö aszony. egéssége jó vagyon. és olly tellyes fris ábrázattya, hogy ugyan lehet irigyleni. de nem eröl vagyon itt akérdés, hanem arol. hogy e soha sem jádzik, soha nem dolgozik. soha sem olvas., talállya ki kegyelmetek az okát, azert hogy pápa szemet kellene fel tenni. és azt tarttya, hogy egy fö aszonynak. nem illik azt fel tenni.
Angyélika mondá télámon. az ate fö aszonyod nem tudgya. hogy spanyol országban még a nagy betsület. és tsak a nagy uraknak. és aszonyoknak. szabad pápa szemet fel tenni mikor másoknál vannak. vagy az uttzán mennek,
Ezek, mondá apáter, olyan gyengeségek. a melyektöl távul valának. a régi fö aszonyok. azt irják. hogy aza nagy spanyol királyné. Isabella. maga kezeivel ékesitette a templomokat; maga atöb leányival varotta a papi öltözeteket. mint hogy ez a királyné igen nagy okos aszony volt. ferdinandusal. az ö urával. együt viselé az ország gondgyát. de annyi sok nehéz, és szorgos dolgai közöt is, talált magának idöt a munkára.
Mi pediglen, mondá angyélika. nem találunk arra idöt, a henyélés közöt.
Kivannyaé kegyelmetek. meg tudni mondá apáter. hogy
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 151)