meg birván atermészetet, ahoz hust is kell tenni, és külömb féle képpen készitteni.
De én ugy értem mondá angyélika, hogy ez a változtatás, ugy legyen. a mint töllem ki telhetik. mert a nem lehet. hogy ma tehén hust, holnap császár madarát, hanem ha ma káposztát föznek. holnap borsót, ha sült vagyon. holnap kaszás lév legyen, tsak nevessen kegyelmed tekéntvén télámonra, a ki igen neveté ezeket, ha a gazdaszonyságrol kell szollanom. az illyeneket el nem halgathatom, tudom nem udvariság, de mit tehetek rolla. az ezer talléral., esztendeig kell bé érnem.
Angyélika. mondá télámon. te jól beszélsz, de nézük még továbrais,
Az után arra vigyázok. mondá angyélika, hogy a mit veszek. mindenkor a leg jobbikát vehessem, példának okáért, ha piatzos kenyeret kell vennem. azt veszem a mellyik jóbban meg sült, fejéreb. és jobban meg költ, nem tsak azért hogy a rosz árú mindenkor drága. hanem hogy a rosz eledel. betegségeket ne okozon, és az ólttsu husnak híg aleve. a mi pediglen jó, a továb tart. mind hasznosab.
Ahon, reá találtam mondá télámon, a mit régen kerestem, mindenkor azt igyekeztem ki tanulni. hogy mitsoda modon. lehetne. kevés költtségel. mindenkor jó asztalt tartani. kevés pénzel jól ruházni magamot. látom hogy már angyélika fel találta a filosophusok kövét.
Én is látom, felelé angyélika, hogy kegyelmed azt szeretné. ha semmiböl valamit lehetne tsinálni, a mely gazdaszonyságot prédikálok kegyelmednek. ahoz nem kell szem fény vestés, látom hogy nem érti kegyelmed mit akarok mondani.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 143)