Nézűk meg már mostanában. a háznál lévö gazdaságot, mivel az Isten kegyelméhez, a mely adgya nékünk ajószágot. nagy kegyelem kivántatik, hogy azal jól élhessünk. epediglen a mint meg mondottuk az aszonyt illeti. ugyan ez által is tészi magát hasonlová egy emberséges aszony az ö férjéhez, a tseledhez valo gondviselésében., hogy ha ajoszág a gazdának fáradsága. és maga jó viselése által jó a házhoz, az értelmes gazdaszszonynak keze alat lészen annak helyesen valo el költese., és ki szolgáltatása, és ez a gond viselés oly nagy dolog hogy ezen áll aháznak jó rendbe valo létele. vagy pusztulása,
Itéllye el kegyelmetek hogy mitsoda jó erköltsünek, és jó értelmünek kell lenni az aszonynak, hogy jó gazda aszszony lehessen, de a férfiunak kel néki rendet szabni hogy azt kövesse. halgassuk mit mondanak arégi bölcsek eziránt. és ugy kell azt venni, mint ha egy férfiu mondaná feleséginek. mihent el veszi.
Ugyan nagy örömmel hallom, mondá angyélika, hogy mitsoda szokások vala arégieknek.
A valo felelé apáter, hogy abbol sokat is lehet tanulni, annál is inkáb, hogy azt nem kell gondolnunk, hogy tsak közönséges embereket hozok elé, akikröl példát nem vehetnének anagy renden lévök, mivel oly fejdelmekröl, és nagy urakrol szollok, a kiknek udvarokban. meg volt. két vagy három száz rab, ugy mint tseléd, kitsoda ollyan ur közöttünk a kinek anyi szolgája légyen? halgassuk tehát, hogy egy illyen nagy ur mint oktattya a feleségét, és miképpen felele annak a ki egyszer azt kérdé tölle, hogy ha a felesége ollyan értelmes
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 122)