A páter azt jol mondgya, mondá máriánna. hanem tanittson már kegyelmed is. hogy adhassuk kegyelmedet például ami leányinknak, kérem az aszonyt tekintvén diánnára, hadd beszéllye elé életit angyélika.
Bizonyára páter uram. mondá angyélika. igen bajt adot reám kegyelmed.
Ne vonogassad magadot angyélika. mondá diánna. az ágybol.
De nem láttyaé az aszony. mondá angyelika. hogy a grofné tsak tréfálodik.
Valoságal nem tréfálodom. mondá máriánna. igen kedves dolgot is tselekeszik kegyelmed nékem.
Nohát, engedelmeskedned kell. felelé angyélika.
Ha meg gondolom hogy mitsoda nagy bajal nevelt fel az atyám, és az anyám, igen bánhatom hogy jóbban nem töltöttem el idömet, az atyam. a két bátyáimal együt. maga mellet nevelvén, a mitsoda mesterek nékiek volt. azoknak én is hasznokat vettem. mivel szüntelen hallottam mikor nékiek lettzkét adtanak, deákul pedig meg tanultam. tsak magam mulattságábol.
De a leg nagyob tudományom, mint hogy magamot kel. ditsérnem, abban áll, hogy a tövel. minden féle munkát tudok. az anyámnak arra nagy gondgya volt. hogy minden féle varrásra meg tanitasson, csipkére, retzére, egy keveset akép iráshoz is tudok, a musikához is értek egy keveset. ugy tettzik hogy ez, az egész tudományom.
Ugy tettzik meg mondám. hogy némellyet a mit tudok. tsak történetböl tanultam meg, mivel azt meg vallom. hogy ollyat is tanultam. ami haszontalan.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 100)