tsak elsöben meg nem rothad, és hogy ha a magon lévö hartyátska. le nem esik, hogy ki tzirázhassék, igy hasonlo képen., egy, egyházi szolga. egy keresztyén, hasznára nem lehet se magának. se másoknak, se gyümöltsöt nem hozhat. az üdveségre, hogy ha a szivet, ki nem vetkezteti vétkes szokásibol, és rosz kivánságibol. ugy hogy az örök életnek tzirája, aki is a szent Lélek, abban az után, jó tselekedeteket mivelhesen.
K. Magyarázd meg nékünk ezeket a szókót. aki az életét szereti. el veszti azt?
F Ezek azt tészik, hogy az ollyan. aki atestét, amaga alkalmatoságit, kedve bétöltésit, tsendeségit, szereti, aki el kerüli mind azt. valami ellenkezik rosz kivánságival, aki semmit nem akar szenvedni. se magán valami eröt venni, az ollyan örökösön el veszti magát, és boldogtalanná lészen, ellenben pedig. aki magát meg gyözi. mind ezeknek ellene mond, akeresztet szereti. magát meg aláza, az Istenért, az igazságért, és az üdveségiért, az illyen nem hogy valamit el vesztene. ha az életét el vesztenéis, de magának örök életet szerez, valamit az Istenért el vesztünk, annak száz annyi jutalma evilágon és a másikában. az örök ditsöség.
K. A kristus lelke miért háborodék meg. az ö halálának közelgetésire valo nézve.
F A nem tsak azért volt hogy nékünk meg mutassa, hogy a mi ditsöségünkért meg kelleték magát alázni. gyengeségünket fel venni, félelemben. és háborodásban lenni, hanem, hogy még meg vigasztallya azokot, félelemben, és haborodásban esnek, valamely veszedelmes betegségkor, vagy nagy inségben eséskor. példát akara adni. hogy azokot az indulatokot meg gyözük, vagy leg aláb azokot békeségel szenvedgyék. értésünkre adván, hogy az ollyan félelmek nem vétkesek. hogy ha magunkot el nem hadgyuk, és ha az Isten rendelése alá ajánlyuk, és ha ö reája valo nézve, miis az Isten akarattyára hadgyuk magunkot, bizodalomal. fel vévén magára az emberi gyengeségeket, meg akará egyszers mind bizonyitani. az Anyaszent egyházának, avaloságos meg testesülésit, és Emberségét, és hogy meg gyöze az ollyan eretnekeket. kik azt tanitották, hogy tsak külsö képen, valo, és nem valoságos emberi teste volt.
(II. Épistolák: 853)