mind enyi irgalmasági után semmitöl ugy nem félhetünk. se semmi vétkeseb nem volna, mint ahálá adatlanságunk. de söt még mint azö szolgálattyához és üdveségünkhöz valo vigyázatlanságunk, azokot a kegyelmeket. akristus nyerte meg nékünk vérinek ki ontásával
Évangyélium
szent Matth. 24. 15.
Midön azért láttyátok apusztaság utálatoságát. mely meg mondatot Daniel profétátol, álván a szent helyen, a ki olvasa érttse, akor akik judaéában vannak., fussanak ahegyekre és aki ahéjazaton. le ne szállyon, valamit el vinni aházábol. és aki a mezön, viszá ne térjen ruhaját el vinni, jaj pedíg a nehezkeseknek, és a szoptatoknak. azokban anapokban., imádkozatok pedig hogy ne légyen ati futástok télben, vagy szombaton., mert nagy háboruság lészen akor, minémü nem volt világ kezdetitöl fogva adig nem is lészen. és ha meg nem rövidittettek volna azok a napok, egy ember sem szabadulna meg, de aválasztattakért meg rövidittettnek azok anapok, akor ha ki néktek mondgya, imé it vagyon akristus, vagy amot. ne hidgyétek, mert támadnak hamis kristusok, és hamis proféták, és nagy jeleket és tsudákot tésznek, ugy hogy tévelygésbe vitessenek (:ha lehet) még a választattak is, imé eleve meg mondottam néktek, ha azért mondgyák néktek. imé apusztában vagyon, ki ne mennyetek, imé rejték helyekben. ne hidgyétek, mert amint a villámlás ki megyen nap keletröl, és fel tettzik nap nyugotig ugy lészen az Ember Fiának el jöveteleis, valahol atest lészen., oda gyülnek, a sasok is, mindgyárt pedig azok anapok haborusága után, a nap meg homályosodik. és a hold nem adgya világoságát, és a tsillagok le esnek az égböl, és az egek erei meg indulnak, és akor fel tettzik az ember Fiának jele az égen. és akor sirnak a földnek minden nemzetségi és láttyák az ember Fiát az ég felhöiben jöni nagy hatalommal, és felségel, és elküldi az ö Angyalit trombitával, és nagy szozattal. és egybe gyüjtik az ö választottit anégy szelekröl, az egek végeitöl fogvást, azok határiig. a füge fárol pedig tanullyatok példát, midön immár az ága gyenge lészen. és a levelei ki fokadtak, tudgyátok
(II. Épistolák: 833)