Evangyélium.

szent Matth 9. 18.

Mondván ö ezeket nékik, imé egy fejdelem jarula elö, és imádá ötet, mondván uram. a leányom most holt meg, de jere, tedd reá a kezedet, és meg élled, és felkelvén Jesus. követi vala ötet, és az ö tanitványi, és imé egy aszszony ki vér folyást szenved vala, tizen két esztendeig, hátul járula. és illeté az ö ruházattya peremét. mert mondgya vala magában, ha tsak aruházattyát illetem is meg gyogyulok. Jesus pedig fordulván és látván ötet, mondá, bizzál leányom, ate hited meg gyógyitot teged, és meg gyogyula. az aszszony azon orában. és midön Jésus a fejdelem házába jöt volna. és látta volna a siposokot, és atolyongo sereget mondá, távozzatok el, mert nem holt meg a leánzó, hanem aluzik, és tsufollyák vala ötet. és midön ki vettetett volna a sereg., bé mene és a kezét fogá., és fel kele a leánzo. és ehir ki mene az egész földre

Magyarázat

K. A kristus miért tett uttyában meg más tsudát is minek elötte fel támasztaná a fejdelem leányát?

F Azért hogy meg erösitené ahitét annak a fejdelemnek, aki még gyenge volt ahitben., mint hogy szükségesnek tartálenni az üdvezitönek személyében valo jelen lételét, és kezeinek holt leányára valo tételét. hogy fel támadhason, azt is akará példájával meg mutatni, hogy szüntelen kel munkálodni, és hogy egyik jó tselekedetünknek, a másikát kel követni, hogy semmi üreség ne légyen életünkben.

K. kit jelent ez a beteg aszszony a ki vér folyást szenvede tizen két esztendeig?

F Jelenti az ollyanokot., kik meg vénülnek a vétekben, fö képen atesti. és fertelmes vétekben., azok kik erre az otsmányságra adták magokot, ritkán hagyák el, és keveset látunk ollyat, aki ellene mondgyon azoknak aveszedelmes szoktatásoknak, az Évangyélium

(II. Épistolák: 826)


Előző oldal | Következő oldal