igazság. és az itélet. a tellyeségel meg üsmért valoság, a bizonyos igazság, és az itélet, az az, a voloságos szükség, és a helyes ók.
K. Hogy szeretünk valakit akristus szeretetében?
F A midön azon lélekben, és szeretettel szerettyük, mint a melyel akristus szeretet minket., és tsak egyedül ö érette szeresük, eszerént kel alelkeket szeretni apásztoroknak, készek lévén azoknak üdveségekért elettyeket adni, a kristus, és szent pál példájára, eszerent is kel ahiveknek egy mást szeretni, szent János szerént, és nem emberi, szines, vagy haszonért valo szeretettel, a mely éppen nem felebaráti szeretet.
K Mit kér szent pál az Istentöl: a filippibéli hiveknek
F Azt kéri nékik, hogy az ö szeretetek hová továb nevekedgyék a tudományban. és az értelemben. hogy meg tudgyák külömböztetni a mi jóbb, és hasznosab, hogy tiszták, és igazak legyenek, és mind holtig az Isten uttyan járjanak, minden botránkoztatás nélkül.
K. Mit tésznek ezek a szók, botrankozás nélkül akristus napjáig?
F Az Apostol azt akarja mondani, hogy egy keresztyének minden maga viselésivel meg kel mutatni hogy egyebet nem tekint, tsak azt, hogy a kristushoz mehesen; az ö birájához akinek egész életéröl valo számot kel adni; nagy vigyázás kel. arra, hogy holtig azon az uton járhasunk, a mely ahoz a tzélhoz vezet, szüntelen kel kérnünk, a szeretetnek, és az értelemnek nevekedésit,
K. Miért kéri az Apostol. hogy ahivek tellyesek legyenek az igasságnak gyümöltsével?
F Mert az igasság. mely maga aszeretet. soha sem henyénlö, senem magtalan. annak gyümöltsököt kel hozni, tudniillik, jó tselekedeteket, és keresztyéni jó erköltsöket. a melyek gyükere a szeretet, azt mondgya hogy ezek agyümöltsök, akristus által adatatnak, mivel a szeretetet, az ö érdemi által veszük azt mondgya, hogy a hivek az Isten ditsöségire, és ditséretire legyenek tellyesek azon gyümöltsökel, mert valamit a szeretet teremt, azt mind az Isten ditsöségire és ditséretire kel forditani, aszeretet az Istentöl jö mondgya szent János, és viszá is siet szüntelen hozája, amit pedig az ö ditsöségire és ditseretire nem fordittunk, a se nem az igasságnak, se nem a szeretetnek gyümöltse, hanem a magunkhoz valo szereteté. a mely tsak a maga ditsöségit keresi.
(II. Épistolák: 820)