fel ébredvén némely eseteken, ugy mint, valamely hirtelen halálon, hajo törésen, vagy valamely nyomoruságban valo esésen, azonnal a meg térésröl valo gondolat jö elméjekben. de a kik arend szerént valo álmokban viszá esnek, mihent nem láttyák a veszedelmet,, mert a veszedelem tsak az elmét, és az érzékenységeket hatotta volt meg, de a szivet meg nem változtatta, eszerént tselekeszik vala farao, a ki amidön asok féle ostort látá, meg vallá ígaságtalanságát, de az ö szive, mind anyiszor meg keményedék, valamenyiszer látá hogy attol meg menekedet volna,
K Ez az ember el idegenedéké azért, hogy a kristus meg feddé ötet?
F Eppen nem, söt még álhatatosan kéré fiának meg gyógyitását, tanullyuk meg ebböl, hogy nem kel mindgyárt meg ijednünk, azon, ha valamely akadályt látunk az üdveségnek uttyában, hogy meg nyerhesük kivánságinkot, azt álhatatosan kel kérni, az álhatatlanság attol vagyon., hogy nintsen se hitünk, se szeretetünk, se bizodalmunk, és azért, meg nem érdemellyük akegyelmet. melyet kérünk.
K Mit tanulhatnak a szülék abbol, hogy mitsoda gondgya vagyon ennek az embernek a fiara?
F Azt tanulhattyák ebböl apéldábol, hogy sokal inkáb szánnyák gyermekeket lelki betegségekért. mint ez az ember szánnya fiát, testi betegségiért, alelki betegségek sokal nagyobbak, atestieknél, hameg tekénttyük. hogy mik követik azokot az örökké valoságban. atesti betegségeknek, ahalál avége, de alelki betegségek, örökös nyomoruságokban vetik gyermekeket, hogy ha meg nem orvosollyák a penitentziával, ezért is vagyon. hogy az atyák. eleget nem sirathattyák rendeletlenségeit gyermekeknek, annál is inkáb tartoznak azzal. hogy leg gyakortáb ők annak az okai. el mulatván öket inteni, oktatni, és jól nevelni, de söt még rosz példát, és rosz tanátsot adnak nékik, annak az atyanak példája, akiröl mondgya az irás, hogy hitt ö, és az egész háza akristusban, önékik igen nagy oktatásokra lehet, egy atya, és anya, egyedül nem üdvezülhet. szükséges hogy munkálkodgyanak az egész házoknak üdveségin, ha azt akarják, hogy gyermekek. és tselédek. keresztyénül, és rendesen éllyenek, magoknak kel arra példát adni, de nem tsak szoval, és intésel, hanem amagok jó viselésivel, a leg elsöb, és leg nagyob hivatallyok a, hogy rendben vegyék házakot, és arra, imádságokal nyerjék meg az Isten áldását, ezekre tellyeségel kötelesek, de mindenek felet. ök adgyanak példát mind azokra, valamit kivánnak tselédgyektöl.
(II. Épistolák: 812)