F Azért hogy az ö maga viselése nékünk példánkra lehesen. amidön hamis atyafiaknak találkozunk társaságokban, a kik minden beszédinket. és tselekedetinket. meg visgállyák, hogy azokba valamit találhassanak., illyeneket tsak várhatunk magunkra, mivel atanitvány nem nagyob a mesterinél.
K. kitsodák azok, a kik követik ezeket a farisaeusokot. a kik nagy véteknek tarták., hogy a kristus meg gyógyittá a betegeket szombat napján, és akik azt magoknak meg engedik hogy a kutbol ki huzanak valamely állatot ha abban esik?
F Az ollyanok követik ezeket, akik ahejában valo dologban is fogyatkozást találnak, holot ö magok nagy dolgokban hágják által az Isten törvényit, vannak olyanok. akik magokban nagy fogyatkozásnak tarttyák az imádságokban valo valamely kevés figyelmetlenségeket., de arra nem vigyáznak, hogy egész életeket avilági dolgokban töltik, a melyek egy orát sem engednek nékik. hogy üdveségekröl gondolkodhasanak, a keveset érö, és külsö dolgoknak el mulatása fel háborittya lelkek üsméretit, és tsak könyen meg engedik magoknak, a gyönyörüségben., és ahejában valoságban valo életet, egy áitatos aszszony. nagy véteknek tartaná ha el nem mondaná az olvasoját. és ha egy pénzt nem adna a templom ajtajánál lévö szegénynek, de abban nem lát semi fogyatkozást, ha nagy summa pénzt költ el. a hejában., és szükség nélkül valo dolgokra, nehezen halgattyuk, a midön valaki valamely kevés fogyatkozásunkrol szól másoknak, magunknak pedig meg engedgyük a másokot valo rágalmazást, és ember szollást.
K Mitsoda oktatást ád nékünk akristus a mái Évangyéliumban lévö példa beszédel.?
F Arra tanit, hogy ne keresük az elsö helyeket, se a méltoságokot, hanem a nagyra vágyást kerüllyük el, a mely mindenkor fellyeb akarna menni, másokot fellyeb akarna haladni, és magát meg akarná külömböztetni. az illyen mind az emberi kevelységtöl vagyon, és ezt igen nehez el hagyni. ha szinte leg kiseb nagyra vágyás nem volna is bennünk. ha szinte semmiben nem igyekeztünk is azon. hogy, arra az elsö helyre fel emeltessünk a melyben vagyunk. még is nehéz volna nékünk meg tartani az alázatoságot. a mely oly szükséges egy keresztyének, a gyalázat és az alázatoság., abünös része, és ö magátol
(II. Épistolák: 788)