F Azért hogy meg gyógyitaná öket hitlenségekböl. valamint egy ollyan orvos aki abetegnek keserü orvoságot ád, hogy meg gyogyithasa. eszerént bánik akristus a bünösökel, akiket meg akar tériteni, fel indittya bennek alélek üsméretnek dorgálásit, és keményen bánván vélek betegségeket. joszágokban. valo kár vallásokot, és nyomoruságokot küld reájok, amelyek kegyelméböl üdveségekre szolgálnak, ámbár azok nékik igen keményeknek, és keserüeknek láttassanak is lenni.
K. Miért mondá akristus. hogy minden lehetö annak a ki hiszen?
F Meg akará ezel mutatni az Apostolinak kitsiny hitüségeket, mivel ha anyi hitek lett volna. a mint kivántaték, meg szabadithatták volna az ifiat agonosz lélektöl. az ollyan aki, élö és tekélletes bizodalomal valo hittel hiszen. annak mint egy kezében vagyon az Isten minden hatosága, és semmi nem lehetetlen néki, de az unadalom a melyel vagyunk az üdveségi dolgokhoz, és a mi lágyságunk hogy meg gyözük az akadályokot, melyek az Isteni szolgálatban találtatnak. a mi kevés állando, és álhatatlanságunk a jóban, melyet az ö ditsöségére akarunk kezdeni, mind ezek ahitlenségtöl jönek. minden lehetetlennek láttzik nékünk, mert magunkban igen bizván, magunkal azt el nem hitettük, hogy ha magunktol semmit nem tselekedhetünk. is, de mindent tehetünk akegyelemnek segittségivel. tsak egyedül az Istentöl várjunk tehát mindent akristus által, élö hittel kérjük azt tölle, a mi nélkül szükölködünk, kérjük hitünknek nevelésit, és alhatatoságal könyörögjünk, és nem tsak meg lehetö lesz nékünk minden. de könyüis lesz, a kristus járma nékünk kedves lészen, és azö terhe könyü.
K Mint hogy az iffiunak az attya hitt a kristusban. miért kéré tehát hogy segittse hitlenségiben?
F Mert nem méré azt tartani maga felöl hogy meg érdemlené hitiért meg nyerni kérésit, ezért is kéré. hogy segitené meg hitének gyengeségit. agyengének, kételkedönek, és tétovázonak hítet, agonosz lélek, hamar fel fordittya hogy ha tsak akristus kegyelmét nem kérik segittségül., hittel kérje pedig mondgya szent Jakab, semmit nem kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlo atenger habjához, mely a széltöl meg indittatik, ide s’tová, hányattatik, ne álittsa tehát az ilyen hitü, hogy valamit nyerjen az urtol. 1. 6. 7.
(II. Épistolák: 753)