K. Az üdvezitö miért nem gyógyitá meg ezeket apoklosokot, minek elötte apapokhoz küldené, és meg gyogyittá öket. midön oda mennének.?
F Azért hogy meg probállya az ö hiteket. és nékünk meg mutassa hogy az Isten tsak azoknak adgya kegyelmét. kik engedelmeskednek akaratinak, kik hiven követik az Anyaszent egyhazban valo rendelésit. kik erös bizodalomal vannak hozája. kik ahoz készülnek, hogy akarattyát vehessék. és azért életeket meg változtattyák, el hagyván rosz szokásokot, és el kerülvén a veszedelmes társaságokot. és avilág szeretököt.
K Nem gyógyithatta volnaé meg, ha apapokhoz nem küldötte volna is?
F Igen is meg gyogyithatta volna, valamint meg gyógyittá midön utban volnának. de meg akará nékünk világosan mutatni arendet, melyet akara szabni az Anyaszent egyházban, ugy mint, hogy tsak a papok által botsása meg avétkeket. mert ha szinte a papok eszköze nélkül meg botsáttya is némelykor avétkekat. valamint meg gyogyittá ezeket a poklosokot minek elötte a papokhoz mennének, de akor is ugy botsáttya meg, ha láttya, szándekunkot az egyházi szolgákhoz valo engedelmeségre.
K Mit tanulhatunk annak apoklosnak példájábol aki viszá tére mihent meg gyógyulását érzé, hogy azért hálákot adgyon akristusnak.?
F Azt tanulhattyuk, hogy a midön valamely kegyelmét veszük Istennek. a leg elsöb, és leg nagyob köteleségünk a, hogy azért alázatoságal. adgyunk hálát néki, és ditsöittsük ötet, akegyelemért valo háláadásért. többet is várhatunk magunkra, ahálá adatlanság szent Bernárd szerént, ollyan mint a meleg szél, mely el szárazttya, és el fogyazttya az Isteni irgalmaságoknak eredetét, a mely követte volna hozánk valo folyását, ha hálá adok lettünk volna, az Istennek nintsen semmi szüksége javainkra, de nékünk véghetetlen szükségünk vagyon ö szent Felségire., ami hálá adoságunkért veszük tehát az ö kegyelminek áldásit, de az a háláadás kegyelem, és azt kérni kel az Istentöl. ha hajlandoságunkot érezük a hálá adatlanságra, az irás fel teszi, hogy ez apoklos, samaritanus, és idegen vala, azért is volt, mind alázatosabb, mind hálá adob, mert idegen lévén, magában meg üsmérte hogy az a kegyelem nem illette ötet anyira, mint
(II. Épistolák: 746)