a szeretet által a keresztyének szivében, a kikben fel gerjeszti szeretetét.
K A büntetéstöl valo félelem nem rosz tehát?
F Rosz nem lehet magában, mivel a szent Lélektöl származik, akit az irás félelem lelkének nevezi, mind természet szerént valo, mind igaságos az Isten haragjátol, és boszu állásátol félni, de a nem elegendö abünös meg igazulására. az Isten. és az igasság szeretete nélkül, mivel az egyedül meg nem változtattya a szivet, és szolgáká tészen, hanem a szeretet változtattya azt meg, és a tészen Isten fiaivá, ugyan ezért is mondgya az. Apostol. hogy nem vettük a szolgálat lelkét, hogy még félelemben élyünk, hanem a fogadot fiak lelkét, az az, hogy az Isten minket fiainak fogadván, akereszttségben. a szent Lélek által, melyet sziveinkbe öntötte. azért már nem ugy kel néki engedelmeskeni, és szolgálni, mint szolgáknak, és tsak félelemböl, mint arabok, kik a vétket nem gyülölik, akik tsak avétekért valo büntetéstöl félnek, hanem szeretettel, és örömel, a mint illik a fiakhoz, ezért is mondgya, hogy ugyan azon szent Lélek által kiálttyuk Atyánk. Atyánk, az az, hogy a szent léleknek indulattyábol és kegyelméböl imádkozunk, azal abizodalomal., a melyel kérik a gyermekek az attyokot, azt mondgya hogy kiálttyuk, mert a bünösöknek imádságok, akik érzik terheket, és nyomoruságokot, a suhajtásban, és kiáltásokban áll, a melyeket a kegyelem indittya fel bennek.
K. Szent pál miért mondgya, hogy az Isten lelke tészen bizonyságot a mi lelkünknek, hogy az Isten fiai vagyunk.?
F Mert a mi lelkünk bizonyságanak. nem lehet hitelt adni hogy ha egyedül vagyon. a magahoz valo szeretet, el áltathattya, és meg vakithattya, szükséges tehát hogy a szent lélek maga tégyen néki bizonyságot, hejában mondgyuk, Atyánk, hogy ha nem a szent lélek által mondgyuk, és hogy ha nem igyekezünk ötet követni, a menyiben lehet töllünk, ugy kel gondolkodni és élni, a mint illik az Isten fiaihoz. hogy bizodalomal szolgálhassunk néki, irtoztato vakmeröség ötet Atyának nevezni, egy ollyannak, aki ugy éll. mint az ördögnek fia, és a világnak fia, az ollyan ötet boszonttya,
(II. Épistolák: 709)