K. Miért mondgya szent pál, hogy a teremtett állatok fohászkodnak. és mint ha szülnének?
F Mert hogy jóbban meg üsmértesse az emberel, szolgálatban valo létit. és meg romlandoságát, eleiben adgya, ateremtet állatokot. mint ha azok is fohászkodnának, szolgálatban valo létekért. akiket is olyan aszszonyhoz hasonlittya. a ki szülésben vagyon, és várja. meg menekedésit; hogy az ember is várja. ollyan buzgoságal., a szolgálat járma alol valo meg szabadulását. és az Isten fiai szabadságában valo helyheztetésit.
K Miért mondgya. nem tsak ateremtet állatok. hanem mi magunk is, kik a léleknek sengéit vettük. fohászkodunk magunkban.?
F Azért, mert ha az érzékenység nélkül valo teremtet állatok. láttzanak fohászkodni, azért hogy ellenkezö állapotban [álla potban] vannak tekélleteségekel, és mint ha valamiben, noha ártatlanul., részesülnének az ember vétkében, még inkáb kel tehát az embernek érezni nyomoruságát. és fohászkodni rabságán. valamint az Apostolok tselekedtenek.
K Magyarázd meg nékünk ezeket a szokot, az Isten fogadot fiuságát várván, a mi testünknek válttságát?
F Minek elötte meg magyarázam, három dologra kel figyelmezni. az elsö a, hogy ugy mint keresztyének, az Isten fiai vagyunk., de nem természetböl, valamint az ö maga Fia, hanem ugy mint fogadottak. és tsak ingyen valo irgalmaságábol., a második a, hogy ez a fogadot fiuság. ez életben kezdödik, és a menyben valo ditsöség által végezödik. a harmadik. a, hogy mi két részböl állunk, lélekböl. és testböl, a vétek a mi lelkünknek halált adot. el választván azt az Istentöl. az ö valoságos élettyétöl, atestünknek is. ahalál alá vetvén azt, a mely el választtya. alélektöl., a nagy haszna tehát az Isteni fogadot fiuságnak a, hogy örökösön viszá adgya életét lelkünknek, és testünknek, ugyan ezt is tanittya nékünk az Apostol. ezekel aszokal.
K Miért mondgya az Apostol. hogy mi várjuk az Isten fogadot fiuságának hasznát?
F Mert akeresztyének látván hogy it alat, mitsoda nyomoruságok, és kisértet alá vannak vettetve, és mind azon által részek lévén ugy mint Isten fiainak ameg igért örökségben. fohászkodni kel
(II. Épistolák: 636)