arosz szokásokot, és külsö jokot miveltet. a fogyatkozása. ennek a félelemnek nem a, hogy a pokoltol tart, hanem az, hogy tsak a pokoltol tart. tsak erre avegre kerüli el a roszat, és tselekeszi ajót, ugyan ezért is nevezik szolgai félelemnek, mert ugy miveltet minket. mint arabokhoz illik, és nem ugy mint a fiahoz. a fogyátkozás nem magátol a félelemtöl vagyon, hanem mi töllünk, mivel tsak avétekért valo büntetést akarjuk el kerülni, és nem magát avétket, egyedül az Isteni szeretet utáltattya meg avétket, a rekeszti ki a szivböl. meg változtatván az akaratot., atölti bé. az Isten törvényit. ugy amint kel. és az is tészi igazá, és kedvesé az embert, az Isten szemei elött, egyszers mind, el nem érhettyük azt az Isteni szeretetet, a bünöst, arra indittya a büntetéstöl valo félelem; és helyet készit a szeretetnek, atö ahegyivel utat tsinál, és maga után vonnya a selymet, amateriában, illyen szent Agoston szerént, a pokoltol valo félelem, és az Isteni szeretet, a félelem meg nyittya a szivet és maga után vonya a szeretetet, a mely onnét a vétket ki üzi, nem kel kéttségben esni az olyanrol., aki köteleségit tsak abüntetés félelméböl viszi végben, hanem arra kel inteni, hogy a félelemböl. a szeretetre menyen. tselekedgyél, mondgya ez a szent Atya, leg aláb a büntetésnek félelméböl, ha még nem tselekedhetel. az igasságnak szeretetéböl. de az Istentöl kel kérni. azt a szeretetet, mely a jót hasznosan tselekedtesse, és tsak az üdveségre valo nézve.
K Mit hinak fiui félelemnek?
F Azt hiják. amely az Isteni szeretettöl jö. mint eredetetöl, és amely azt tselekeszi, hogy a büntetéstöl nem tartunk ugy. mint az ötet meg bántástol. ugy anyira hogy aroszat el kerüllyük. és ajót tselekeszük gyönyörüségel, és tsak az ö szeretetiért. és hogy ezt mindeniket el követnök, ha szinte nem kellene is tartani abüntetéstöl. a fiui félelem, még ollyan tisztelettel valo félelem is, a mely tisztelteti velünk az Istent, és magunkot meg alázván, ötet, a szent pál mondása szerént, rettegésel szolgállyuk, ezt azért hiják fiui félelemnek., mert ajol neveltetet fiak, semitöl nem félnek. ugy, mint attol, hogy meg ne bánttsák, azö jó. és kegyes attyokot, és a kik elöt, tisztelettel, és alázatoságal vannak.
(II. Épistolák: 613)