nem hogy gyogyulásokot kérnék de gyakorta, anyavalyát sem érzik, söt még azt szeretik, nem hogy még agyógyulást kivánnák, szánnunk kel tehát öket, és könyörögnünk érettek, annál nagyob buzgoságal. hogy ö magok arrol nem gondolkodnak, és hogy gyakorta valamint szent Agoston mondgya maga felöl, hogy anyira félnek attol meg menekedni, mint a menyire kellene azt kivánni, hogy meg menekedgyenek.
K Mit tselekedék ez az Aszszony meg gyogulása után?
F. Mindgyárt fel kele. akristusnak, és a tanitványinak kezde szolgálni asztalnál., arra tanit minket példájával, hogy egy szem pillantásig se halogasuk, hálákot adni az Istennek, a midön valamely betegségtöl, vagy nyomoruságtol meg szabaditot. mutassuk meg néki. gyorsaságunkal. hozája valo hálá adásunkot. és buzgoságunkot. hogy ötet szolgálni akarjuk abban az állapotban, a melyben tett minket., és azö szolgálattyában valo gyorsaságunkal. és szorgalmatoságunkal; adgyuk jelét, egészen valo meg gyógyulásunknak. hogy jó példát adván azzal felebarátunknak, arrais vigyük, hogy azért ditséretet adgyon Istennek.
K. Miért mene akristus a pusztában, tanitási, és tsuda tételei után?
F Mert példát akara adni szolgainak, hogy minek utánna, végben vitték hivatallyokot, egy ideig magokban szállyanak. és magánoson éllyenek, hogy ujjab eröt vévén magokban. nagyob buzgoságal térjenek viszá a munkára, a kristus igen szereti vala. apusztában valo imádkozást. meg akarván azal mutatni, hogy mitsoda szükséges a magánoson valo létel. ajó imádságra, és ha ateremtet állatokra terjeszük elménket, és szivünket, az Isten szavát nem halgathattyuk, se ö meg nem halgattya a miéinket.
K. Mit kel gondolnunk ezen népnek buzgosága felöl aki fel találván akristust attol tart. hogy elne hagyná öket
F Fontollyuk meg ezt a példát, amely minket szégyenbe hozz, és a mely szemünkre hánya, hogy mitsoda. tunyaságal., és figyelmetlenségel halgattyuk az Isten igéjit, kövessük tehát ezt a szent szorgalmatoságot., keresven az Isteni Igéhez köttetet kegyelmet, és amidön szivünket meg hatotta, tarttsunk attol., hogy avilág, és akisértetek, el ne vesztessék velünk annak gyümöltsét, ez a félelem nékünk
(II. Épistolák: 602)