szeretvén ötet mint magunkot. az Istenért, meg botsátván néki a miben meg bántot, és békeségel szenvedvén az ö fogyatkozásit, az illyen békeség belsö képen valo; igaz, és állando, és az emberi hamiság az ellen nem tehet, a szegénység, nyomoruság, változás, nem hogy azt el venné tölünk, de söt még meg erösitti, az ollyan lélekben. aki hiv az Istenhez., és köteleségihez, mert olyan jót szeret, és ohajt, a mely nem áll. azokon kik azt nem szeretik, és a melyet tölle erövel el nem vehetik. hogy ha tsak maga nem akarja.
K. Miért mondá az ur az Apostolinak, hogy ha szeretnék örülnének azon. hogy viszá menyen az Attyához, hát nem szeretéké, holot szomorkodának el menetelén.?
F Azt akará nékik meg mutatni, és nékünk, hogy nem a magunkhoz valo szeretettel, vagy haszonért, kel ötet szeretni, a mint ök szereték akoron, mivel az ö testi jelen valo léte, nékik nagy gyönyörüség volt, holot lelki. és tiszta szeretettel kel ötet szeretni, tsak egyedül, az ö ditsöségit, és a lélek üdveségit kel tekénteni., eszerént szereték ötet, menyben menetele után, amidön már nem testi szemekel., hanem ahitnek szemeivel. tekénték ötet., minékünk is eszerént kel ötet szeretnünk, valamint szent pál mondgya, ez idötöl fogvást. senkit nem üsmérünk test szerént, és ha üsmértük a kristust test szerént. most már nem üsmérjük 2. Cor 5. 16.
K Miert mondgya az ur. hogy az Atya nagyob nálánál nem egyenlöé hozája mindenekben?
F Mert ugy beszél maga felöl mint ember; és nem ugy mint Isten. és ezen értelemel., aláb valo az Atyánál, a szent léleknél, és még magánál is.
K. Mitsoda értelme vagyon ezeknek a szoknak, el jött a világ fejdelme. és én bennem semie nintsen.
F Ez az értelme. hogy az ördög avilág fejdelme. lévén avétek által, és imádtatván magát avilágal. el jött hogy ötet meg öletesse; de ö benne semmi vétket nem talált.. és meg öletvén ötet igasságtalanul; azért elis vesztette, az embereken valo hatalmát, akik meg szabadultak rabsága alol. az ártatlannak halála által, erre valo nézve tartozunk szüntelen kérni az Istent hogy ronttsa el bennünk kegyelmével. arosz kivánságot, a mely bennünk gyükere minden véteknek, és gyengittse meg ugy az ördögnek hatalmát. hogy halálunknak oráján, semit ne találhason bennünk a mi övé lehessen.
(II. Épistolák: 582)