kristus Isaiás szerént valo passiojának., imé ezeket mondgya.
„Ki hitt a mi hallásunknak, és az ur karja kinek jelentetet meg. Es fel nevekedik mint a veszö szál, ö elötte, és mint a gyükér a szomjuhozo földböl, nintsen neki szine, sem ékesége, és néztük ötet, és nem vala tekintete, és kivántuk ötet, A meg utaltatottat. és utólsóbbat a férfiak közöt, a fájdalmas ferfiat, és a nyomoruság tudot: és mint ha el rejtetet az ö orczája, és meg utáltatott, azert nem is betsültük ötet. Bizonyára a mi betegséginket öviselte, és fajdalminkot ö hordozta, és mi ötet mint egy poklosnak álitottuk. és az Istentöl meg ostoroztatotnak, és meg aláztatotnak, Ö pedig meg sebesitetett a mi hamiságinkért, meg rontatot a mi büneinkért, és a mi békeségünknek fégyelme vagyon rajta, és az ö kékségével gyogyultunk meg, Mi mindnyájan ajuhok el tévelyedtünk, ki ki az ö utára térült, és ö reája tette az ur mindnyájunknak hamiságát. Meg áldoztatot mert ö akarta, és meg nem nyitotta az száját. mint júh vitetik ahalálra. és meg némul mint abárány az ötet nyirö elött, és meg nem nyittya száját. A nyomoruságbol és az itéletböl ki vétetett. és az ö nemzését ki beszélli meg, mert ki vagattatot az élök földéböl, az én népem büneiért, vertem meg ötet. És Istenteleneket ád az ö el temetéséért, és gazdagokot az ö haláláért.: mivel hogy hamiságot nem tselekedet se álnokság nem volt az ö szájában: És az ur meg akarta ötet rontani betegség által; ha lelkét abünért adgya, hoszu életü magot lát, és az ur akarattya az ö keze által szerencsés leszen. Mivel hogy munkálodot az ö lelke. meg láttya és meg elégedik: az ö tudományával. ö az én igaz szolgám meg igazit sokakot. és azok hamiságit ö hordozza. Az okáért sokakot osztok néki. és az erösek ragadományit
174
(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 174)